Szombaton elindult a „szállítsuk az amcsikat a szállodába a reptérről” projekt. (Azt hiszem azt nem írtam le, hogy valaki egy banánt felejtett a kocsiban. És mivel nem használtam egy prá napig elkezdett rohadni… és mivel az ülés alatt volt szépen belerohadt a padlóba) Mindenki kivette a részét, de én voltam a legszorgalmasabb, összesen 4 amcsit gyűjtöttem be, ráadásul mind a négy különböző időben érkezett. Első Todd volt, aki az FBI szerverekre felügyel majd távolról. 19:30ra kellett érte mennem, az autópályán kisebb dugó miatt késtem 20 percet. De nem nyafogott, jó kedvű volt és nagyon hálás hogy kimegyek érte. Végig pofáztuk az utat, ő is jó fej, igazi túrázós horgászós amcsi. Első kör letudva, 60 mérföld kipipálva. 5 perc pihenő és a dugó miatt már indultam is vissza Ben-ért. Csak azt tudtam, hogy a gépe a B terminálra érkezik és hogy 21:50 kor érkezik. Persze késett 20 percet és alig ismertem meg, rövid haj, rövidebb szakáll. :D Mire megtaláltuk a kocsit a parkolóházban, addigra indulhattunk is vissza Leslie-ért. De akkor leesett hogy Ben-el ellentétben ő csak azt mondta hogy 10:51kor érkezik a gépe… és a honnant nem. Aztán próbáltuk hívni, de nem vette fel, viszont kicsörgött, tehát már leszállt. Mondták, hogy az A terminálra érkezett most egy gép abból az államból. Már majdnem ott voltunk amikor Bennek csörgött a telefonja. Leslie volt. Beszéltek egy ideig, majd Ben átadta a telefont hogy Leslie velem akar beszélni. Szerintem nem csak egy sört ivott a gépen, alig értettem, hogy mit mond. De végül megtaláltuk. Remek… nah akkor menjünk a kocsihoz… Ben mondta hogy tud egy rövidebb utat a reptéren belül… nah ebből egy 20 perces kocsi keresés kerekedett, még egy autópálya szerűn is át kellett másznunk, hogy célba érjünk. De végül meglett az a fránya kocsi. Megint vissza a hotelbe. Ja elfelejtettem említeni hogy a kocsiban a rohadt banán szag már aktív hányás szaggá fejlődött.. Kiraktam őket, és vissza a legkedvesebb mexikói barátomért. Az ő gépe hajnali 1kor érkezett, de a csomagokkal baj volt. Úgyhogy arra még várni kellett egy 20 percet. Visszafelé Alex-el szétröhögtük az agyunkat, nagyon hiányzott már ez a hülyegyerek. :D A témák nem publikusak, majd lehet, hogy mesélek ezt-azt. :D Hajnali 2:35re vissza is értünk. Aznap vezettem majdnem 200 mérföldet. Remek volt.. többet ilyet nem vállalok…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.