Szigi Bostonban

New York I.

 

Szombat reggel hajnali négykor találkozzunk… Amikor Alex kimondta ezek a szavakat – persze nem magyarul – kicsit féltem, hogy mi lesz ebből. 1: péntek este 11 volt a lobbiban, a németek részegek voltak, ráadásul a kis német még beteg is. Leslie mindig késik, azt hiszem ez a neme miatt kötelező, legalábbis minden nő ezt mondja. :P A mexikóival mi még elmentünk gyúrni, meg a hot tub-ba pancsolni. Aztán szoba, pakolás, alvás. Jól kezdődött a dolog, hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy begörcsölt a vádlim… de annyira hogy teljes súlyommal ráálltam és akkor sem tudtam letenni a sarkam. Fájt. NAGYON. És mivel 3kor kellett volna kelni, már nem is fárasztottam magam azzal, hogy visszafekszem. Pontban 4kor lementem a lobbiba, ahova a találkozót megbeszéltük. Ott volt: az idős német, gyenge alkoholos kipárolgással és szólt, hogy a másik germán késni fog. Ott volt még James a feka srác és a felesége, akinek senki nem tudja a nevét. :D Bepakoltam a kocsiba és türelmetlenül vártam a többiekre. Negyed 5kor felhívtam Alexet hogy mi van… Akkor ébredt. Ejj ecsém, ezek a mexikóiak. :P Leslie elvileg már ébren volt 3:30kor, de azért a biztonság kedvéért elmentem a szobájához, valamit tett-vett, azt hiszem a haját vasalta, ha így hívják ezt…Lényeg a lényeg, 4:35kor sikerült elindulni, ekkor érkezett a még mindig részeg kicsi Matt. :P Az hogy baromságokat beszélek betudható annak hogy fáradt vagyok… meg tudjátok hogy alapjáraton is hülye. :D Egy videó, az indulásról, és az útról :

 

 

 

Az út viszonylag sima volt, 3,5 óra alatt elértünk a New York külvárosában található hotelünkhöz. Tények: 9en vagyunk, két szobát foglaltunk, összesen 4db franciaággyal. :D Gondolom mindenki ki tudja számolni hogy ez kevés. A kérdésre hogy miért nem foglaltunk többet a válasz. Mert kiba**** drága. :D Kipakolás után neki is vágtunk az egy órás metrózásnak a Time Square-re. Amivel nem számoltunk:

 

-a buszok itt nem ám 5 percenként járnak, hanem 20-30

-a kb 0 fok. Én egy pólóba és egy pulcsiba nyomtam, egy alacsony converse cipőben (ez később lesz fontos)

 

Már a Metro állomáson látszott, hogy itt bizony nem lesz verőfényes napsütés… Beültünk az első helyre kajálni. Persze egy McDonald’s volt. Mert, hogy itt hihetetlen mennyiségű McDönci van ám. Ekkor már esett. Nem tudtuk eldönteni, hogy hó vagy eső. Első megálló az Empire State Building. Szerencsénk volt, viszonylag hamar (kb 50 perc) megtaláltuk, hogy hol is van maga az épület, még 30 perc sorban állás és már fent is voltunk a 89. emeleten. Hát izé... Fújt a szél, hideg volt és esett az eső. A képeken látszik is, elég fura minőségűek, ez annak köszönhető, hogy egy kép készítése után két percig törölgethettem a lencsét a pólómmal, megszárítottam, majd egy 5mp-es fényképezés után újra. Remek szórakozás volt. Közben James-ék el-el tűntek. Ezután jött a nyafogás, ki merre akar menni és aki nem az miért nem. Egyre idegesebb lett a Team Awesome Souce jelenlévő 3 tagja (Alex, Leslie és én). Megpróbáltunk beülni egy pub-ba de tele volt. Félelmetes hogy itt az emberek zuhogó esőben is mászkálnak az utcán. Leslie és a kicsi német hazamentek, mindketten betegek voltak, nem akartak még jobban megfázni. James-t és feleségét elvesztettük… Megjegyzem senki nem sajnálta őket, a nő valami hihetetlen gáz, semmi ötlete nem volt hogy hova menjünk, de mindig ellenkezett ha kitaláltunk valamit. Annyira szétázott a cipőnk Alexel hogy bementünk egy Sketchers boltba és vettünk egy-egy undorító, bár vízálló bakancs félét. Onnantól fogva jobb volt a kedvünk, eltűnt az átázott cipő-zokni kombó. :D Beültünk egy játékterem-étterem helyre. Nagyon fura volt. Rendelsz kaját, aztán váltasz zsetont és mész játszani. O.o A hotelbe 8ra érkeztünk vissza, kis vacsora, majd mindenki lefeküdt aludni… Érdekes volt. Mourad sunyi módon nem jött le kajálni, hanem zuhanyozott és lefeküdt csicsikálni. Persze egyedül, egy ágyban. Abban a szobában a másik ágyat James és felesége foglalta el. Tehát a matek-faktosok jól ki is számolhatták már: adott két ágy és 6 ember. Határeset. A megoldás: két Fritz egy ágyban, egy csigazabáló és egy mexikói a földön, a gypsy és az amcsi csaj meg a másik ágyon. Az alvás nem volt olyan egyszerű, mivel az előző napi átaludt órák átlaga 3 óra körül mozgott ezért inkább könnyesre röhögtük magunkat mindenen. De azt hiszem jobb, hogy nem rögzített ük a beszélgetéseket, érdekes témák jöttek elő. Olyan hajnali egykor a kis német elkiáltotta magát, hogy na most már aludjunk. És 5 perc múlva mindenki szuszogott. 

 

Képek itt:

 

U.i: beszámoló a második napról holnap várható. :D