Eljött az utolsó munkanapom amit a Citinél töltöttem. Nap közben próbáltam azért valami hasznosat is csinálni, egy jópár requestet kinyírtam, kipakoltam a szekrényt és egyéb remek, a köz érdekét szolgáló dolgot tettem. Ahogy közeledett a délután 6 óra érkezett pár búcsúztató mail, valaki személyesen köszönt el, adott búcsúajándékot (köszönöm mégegyszer Gergő). 6 után kicsivel elindultunk a Noiret nevű helyre, egy kis kerülővel meg is érkeztünk. Z "parancsára" Jim Beam-et rendeltünk egy páran, mellé sört, esetleg narancslevet (ÖHM). A jó hangulat gyorsan meglett, Zoli igazi Stand-up comedy-be kezdett ülve (ilyet csak ő tud, ezt gyakorolja az Arénában minden nap :P ). Jól elvoltunk, bár a témák egy óra múlva már elérték a nem publikus szintet. Megérkeztek a többeik is, így teljes volt az EERS&SSM csapat (még). Felgyorsultak az események, ahogy a pincér hordta az italokat, Zoli bekapcsolta az afterburnert, ha valaki az önéletrajzát akarná megírni, igazi csemegékről maradt le. Nóra énekelt és hörgött is egy kicsit, így lassan a második társaság is elhagyta kis csapatunkat félelmében. ;) (az elsőt szerintem Zoli üldözte el a "hogyan vesztettem el a szüzességem" sztorijával) :p. Elérkezett az ajándékok átadása, Zsé mondott egy kis beszéldet, amire persze megint nem tudtam normálisan reagálni, hiába nem nekem való a nyilvános szereplés. Kaptam egy Merci csokit (Andrea meg is pályázta, elbírálás még folyamatban) az elmaradhatatlan soe-gravír kulcstartót, aminek nagyon örülök! És amit a fő ajándéknak tartok: egy Amerika térképet, amit magammal viszek, jó szolgálatot fog tenni! :D A társaság lassan elszivárgott, az utolsó 4 ember (Andi, Hadó, Zoli, én) ismeretlen, és aznap még érintetlen témák boncolgatásába kezdett (se). ;) A történet happy enddel végződött, Zoli elérte a vonatot, Andinak pont jött a villamosa és épségben hazaért, Hadó mosolyogva sétálgatott, én meg lekéstem az utolsó buszomat. Cserébe megtalált a nem annyira hetero szomszéd srác aki egész úton hazafelé (hát nem gondolkoztam sokat azon, hogy a kedves anyukáját hogyan szólítanám) szórakoztatott, majd amikor fél 1 felé hazaértünk beinvitált magához egy kávéra (milyen átlátszó trükk, ki iszik ilyenkor kávét? O.o ) amit sajnos vissza kellett utasítanom.

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm az elmúlt 13 hónapot, soha nem fogom elfelejteni ezeket a szép az időket, amiket Veletek töltöttem!