Szigi Bostonban

…Amit nem kellett volna, mert vasárnap reggelre 50-60cm hó esett és bizony az ablakban lévő össze papírom szarrá ázott. És még mindig zuhogott. És ekkor kezdtem el félni: mi van ha az én járatomat is törlik… Gyorsan felmásztam netre, már amennyire a hotel kapcsolata engedte a gyorsaságot… 19:00 helyett 19:20… belefér. Summer viszont nagyon akarta már látni a gyerekeit, meg is értem, ő nagyon izgult hogy nehogy lenyomják a gépét. Telefonált jobbra-balra. Délután időben (3kor) elindultunk a reptérre, hiszen még a kocsit is vissza kellett vinni. Azzal nem volt gond, viszonylag egyserűen megtaláltuk. Mivel sok csomagunk volt, gondoltam, hogy leszállok Summerrel a B terminálnál és majd jól átmegyek az A-ra a kis csomagtolós kocsival… Aha.. de ez nem így működik itt… csak busszla lehet közlekedni a terminálok között. Úgyhogy kiskocsitól le a cuccokat be egy buszba, majd a megfelelő helyen lemászni, két óriás bőrönd, egy kisbőrönd, laptop és fényképezőgép… úgy néztem ki mint egy idióta feldíszített fenyőfa. Valahogy átküzdöttem magam a biztonságiakon, még a pulcsit is levetették velem, hiába lehet hogy meg kellett volna borotválkozni, hogy ne úgy nézzek ki mint egy szerb terrorista. Aztán a váróban szembesültem a tényekkel: 17:03 van, a gépemet átírtál 21:00-ra… remek. De szerencsére a reptéren volt wifi, ami azt jelentette hogy van skype,V ígérte hogy szórakoztat. Meg is tette, hatalmas köszönet érte, az a majdnem 6 óra amit beszélgetéssel töltöttünk maximum egy órának tűnt. Örök hála. A beszállásnál megszólított egy magyar lány ( remélem korábban nem a környékemen volt ;) ). Kiderült hogy Bostonba jár egy zene suliba 2,5 éve és elég jól nyomhatja, facebookon láttam hogy 24ezres rajongótábora van. :D a gépen egy óriási spanyol mama mellé kerültem, aki az én térfelemre is átfolyt. A másik oldalamon egy kiscsaj ült, aki állandóan mocorgott… Ennyit az alvásról.. L Amsterdamban Katával megpróbáltuk megtalálni, hogy hova is kell mennünk… Tábla: Budapest C4-es kapu táv gyalog 18 perc… O.o Mivan? És akkor lehet máshogy menni? Nem értük el azt de egy óra múlva indult egy másik gép, amire elvileg átpakoltak minket. 1m5 óra már Ferihegyen voltunk, és vártunk a csomagjainkra egy fél órát majdnem. Remek volt… Majd taxi hívása, be a céghez az autóért, egy óra alatt hazaküzdöttem magam a dugón keresztül… Jani meglepetés és Jani várt rám, örültem neki nagyon. Aztán bezuhantam az ágyba nem sokkal később.

Összességében nagyon jól éreztem magam kint, kicsit másra számítottam, azt hittem hogy több időm lesz utazgatni. Ez az oka annak hogy ilyen unalmas lett a blog. Ezért elnézést kérek. Nem tudom hogy frissítések ezek után lesznek e még, sok értelme nincs. Ami 995 hogy jövőre lesz egy hasonló program, de akkor Alex-hez megyek Kaliforniába, majd kettesben kocsit bérlünk és felmegyünk St Louise-ba Ben-ért és Leslie-ért aztán irány az ország kocsival. Az talán izgalmasabb lesz. :D Talán. ;) Remélem nem untátok nagyon a hülyeségeimet. Természetesen mostantól itthon vagyok, Z-nek már ígértem hogy beülünk valamikor egy pohár lecsóra, Szilnek hogy valamikor bemegyek egy ebédre az Arénába. Jó újra itthon, G OUT for good. :D