Aztán megérkeztünk Róma reptérre. Rendkívül mocskos és igen igénytelen hely ez. Az emberekről ne is beszéljünk. Amikor megkérdeztem angolul az információs pultnál hogy nekem most akkor merre is kell mennem barátunk elkezdett olaszul karattyolni… egyértelmű hogy azért kérdeztem angolul, mert olasz vagyok igaz? Paraszt. Felmentem az emeletre és azt hittem össze szarom magam… Újra át kell menni a biztonsági ellenőrzésen. OK. De az a sor… nem viccelek, tényleg 4-500m hosszú volt és az emberek nem libasorban álltak. Néztem is hogy juhúúú, még jó hogy volt 1,5 órám, mert egyébként semmi esélyem nem lett volna elérni. Bónuszként megnyertem magam mögé egy olasz hokicsapatot ( onnan tudom hogy azok voltak, mert ezek a melegítőben utaznak), és Giovanni (sajnos volt időm rá hogy kitaláljam a nevét) minden egyes méter előrehaladás után rálépett/belerugott a bőröndömbe. Nem sok kellett hogy ő is a bőröndöm sorsára jusson, de mégis csak hokisok és voltak kb 15en. Viszont ami nagyon kis kellemes meglepetés volt: a sorban álló lányok. Legtöbb svéd/norvég volt. Úgyhogy azt hiszem oda is ki kell majd látogatni valamikor. ;) Miután megtaláltam a kaput és fel is jutottam, kiderült hogy a gép egy órás késéssel indul. Nagyon jó. Az út iszonyatosan hosszúnak tűnt. Nem segített a mellettem állandóan az orrát túró idióta és a repülőgépen utazó megszámlálhatatlan digó sem. Komolyan mondom mint a hülyegyerekek. Repülőjegy nagyon kemény, hosszú gyakorlást igénylő információkat tartalmaz, pl: 18D nah most ezek az arénaszökevények ezt képtelenek voltak dekódolni, és össze vissza cserélgették az üléseket. És ha a légiutas kísérő jó helyre irányította őket, a csomagokat már nem vitték magukkal. Így történt meg az, hogy én bár a 16B-re kaptam helyet, a csomagomat a 34es sorba tehettem (ami a kiszállásnál külön élmény volt, hiszen mindenki előre igyekezett kijutni a gépről, én meg árral szemben harcoltam a csomagomért, de milyen jól tettem. Erről is mindjárt írok, hogy miért)….  Kb másfél óránként kaptunk valami ennivalót, ezzel nem is volt gond. Aztán jött a tuti: filmvetítés. Húha, izgultam hogy mi lesz. Amikor elkezdődött egy „így kell a gépen tornázni és akkor nem lesz vizes és dagadt a lábad” kicsit megijedtem. De ez csak valami hülyeség volt. Jégkorszak 3. Ez jó lett volna, hiszen nem láttam, gondoltam ennyit megér, legalább eltelik 1,5 óra. Füles be, hangsáv kiválaszt. Nah hát tökjó 3 nyelv közül választhattam: olasz, olasz éééééés? OLASZ. Normálisak ezek? Úgyhogy néma filmet csináltam a dologból, csak néztem. Elmondhatom, nem jött be, bár lehet hogy hangokkal izgalmasabb. ;) „Elrepült” az a 9 és fél óra ami idő alatt megtettük a Róma Boston távot (6453km). Miután megkaparintottam a tatyimat boldogan indultam el hogy igazoltassam magam. Volt ujjlenyomat vétel, fényképezés, kérdés hogy miért és hova jöttem. Aztán szedjük össze a bőröndömet… mondom szedjük össze! Akurvaélet. Elhagyták... Hol kell bejelenteni? Ajtón ki balra. Ok, elindulok. Odajön egy John Rambo fejű csávó hogy jöjjek vele a pulthoz. Amikor a gumikesztyűt felhúzta kicsit megijedtem, de csak a csomagomat nyitatta ki és vizsgált át mindent. Aztán elzavart. Ekkor odajött mellém egy kutya és szaglászott, gondolom drogot keresett, de nem talált. Viszont a hátitatyimban valami kajaszagot megérzett és vakkantott egyet. A „gazdája” kérdezte hogy volt e valami kaja a táskában, mondom nemtom, apámé a táska, tőle kaptam kölcsön (vascsővel fejbe verni legközelebb, ha ilyet mondok) csaj egyből: akkor nyissuk csak ki. Faszom, most pakoltam vissza.. jó, megnézi, semmi. De mondjuk megérte, mert ez után a kutyus (egy Beegle) kapott jutalom falatot, és utána adott egy ötöst (hi-5) a rendőrnek! Megkerestem az eltűnt bőröndös részleget. Megint olaszok. Komolyan mondom, hogy egyre jobban hányok tőlük. Egy jó 40 perc sorban állás után felvették az adataimat, majd modták hogy akkor holnap, vagy hétfőn majd kihozzák a szállodába a cuccom. Fasza, még jó hogy egy napra raktam be magamnak rucit a kézi poggyászba. Ezek után elbuszoztam az autókölcsönzőhöz, kiadták a fekete Toyota Corollat (reméltem hogy valami tipikusabb amcsi kocsit kapok). Három mondatban volt leírva hogy hova is kell mennem. Az utolsó lejáratot elnéztem, úgyhogy 10 mérföldet mentem mielőtt vissza tudtam fordulni. De mindenki nagyon segítőkész volt, mutogatták/magyarázták hogy merre hogyan. Útközben olyanokat röhögtem. Megyek, egyszer csak balról egy Fekete GMC terepjáró előz, ránézésre vagy 2 tonnás legalább. Mint a filmekben. Másik: Mercedes és a rendszáma: OHLORD! Nah ezen hangosan felröhögtem, hozzá jött még az atom-hippi kinézetű vezetője. Végül sikerült elkolbászolni a hotelig, teljesen rendben van, a negyedik emeleten van a szoba, filmbeli kártyás ajtónyitó szerkezettel, folyosón jégautomata, nagy TV egy rakás faca kis csatornával. Nem Z, azokért külön kell fizetni. ;) Nagy baj az hogy nem hoztam el a fényképezőgépem adatkábelét, így a képek csak egy hét múlva kerülhetnek fel amikor öcsém kihozza a kábelt. A szoba éjjeliszekrényében megint találtam valamit amiről Z jutott eszembe! :D Biblia, és MORMON biblia. :D Majd lefényképezem. Lehet hogy holnap veszek egy egeret és akkor mellé egy kártyaolvasót, így a képek feltöltése is megkezdődhet. Most elmegyek vacsizni, mert itt 6 óra, de tegnap reggel 8 óta nem aludtam semmit…