Eljött az ideje annak, hogy elmondjam mi az a dolog amire régebben utaltam, mint kötelező rossz… Szóval a következő héten hálaadás van. Ami itt nagy ünnep. Így az amcsik hazamentek. Úgyhogy Captain Caveman itt maradt egyedül, se Beaner, se Ben aka ”Dr.House”, se Leslie… L Szomorú hét lesz ez. Az indulás érdekesre sikerült. Mivel Alex gépe 7kor indult, a többieké 9kor ezért ő már elment egy korábbi kocsival. Én a Ben, Leslie, Summer, trió szállítását vállaltam be. Megbeszéltük hogy 6:30kor indulunk, én külön lezsíroztam Ben-el hogy mivel a tank majdnem üres ezért okos lenne reggel még tankolni, úgyhogy mi találkozzunk 6:15kor. Ok. Reggel 5:45kor kelés zuhi, csörög a telefon. Hát nem ugrottam ki. Elkészültem, felhívtam Leslie-t mert 6kor kellett kelteni. Ő hívott, nem volt álmos, sőt, fura volt a hangja, valami baja lehetett. Ben is hívott, hogy már lent vár rám. Elmentünk tankolni. Mindkét kút zárva volt. Visszaérkezve hiába kopogtam Leslie ajtaján, nem nyitott ajtót. Felmentem Summer szobájához, kopogtam.. 6:20 körül.. igen, jól gondoljátok, akkor kelt fel… De szerencsére tényleg elkészült 5 perc alatt. Leslie viszont sehol… Ben kezdett ideges lenni, az ő gépe 8:20kor indult és 30 perc azért kell, míg odaérünk. 35-kor elindultunk, de ugye még tankolni is kell. Következő kijáratnál ki, Summer el egy cigiért, Leslie tankol, én ATM-et próbálok használni sikertelenül. Tankolás kész, Leslie mondja hogy elmegy cigiért. Ben elővesz egy cigit és elkezd énekelni… ez nagyon rossz jel. Egyszer láttam ilyen állapotban, amikor megbukott egy olyan vizsgán, amire ő segített felkészülni mindenkinek, mert nagyon vágta. Aztán kiderült, hogy a programmal volt valami baj és átment. Miután Leslie visszaért és elindultunk azért ő is érezte, hogy Ben ideges és valahogy sikerült lenyugtatni. 7:20ra értünk a reptérre, mindenki kiugrott a kocsiból, Ben rohant, csak egy gyors kézfogásra volt idő, meg hogy majd felhív, ha megérkezett. Summer is eltűnt. Leslievel ölelés puszi, rohanás, mert a rendőr már jött is: ejnyemárno, itt nem lehet várakozni. Visszafelé mókás érzés töltött el a kocsiban. Az autópályán Bostonból kifelé a rádióban a „Living in america” szólt. És tényleg. Jó volt. Most megyek a dzsörmenekkel, meg Jerry-vel a mexikói arccal Bostonba, ahol találkozunk öcsémmel és G-vel. Lehet hogy csatlakozik még Chin Chong és felesége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.